motivációs film starforex
 

FOREX története


A nemzetközi devizapiacnak hosszú története van. Az államközi kapcsolatok fejlődésével folyamatosan változtak a devizaügyletek is. Jelenlegi arculatát a 20 század 70-es éveiben nyerte el, amikor megszűntek a rögzített devizaárfolyamok. A szabad árfolyam bevezetése után kialakult egy újszerű üzleti alapú nyereségforrás az állandóan változó árfolyammozgásoknak köszönhetően. 1930-as globális pénzügyi válság egyik meghatározó mozzanata a devizapiac fejlődésének köszönhető.
Kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok megsemmisülnek. London válik a világ pénzügyi központjává és a brit font sterling kereskedelmi ügyletek fő devizájává, pénzügyi tartalékok létrehozásában is fontos szerepet játszik.

1930-ban a svájci Basel városában létre hoztak egy Nemzetközi Bankot. Célja - pénzügyi támogatás nyújtása az újonnan függetlenné vált államok és nemzetek részére átmeneti fizetésimérleg hiányuk helyreállítása érdekében.

1944
Az USA-ban megtartották a Bretton Woods-i konferenciát. Ez véget vetett az amerikai-brit rivalizálásnak. A konferencia résztvevői: John Maynard Keynes (Anglia) és Harry Dexter White (USA). Nekik sikerült kidolgozni és elfogadtatni egy új globális pénzügyi eljárási rendszert. Ennek következtében a Nemzetközi Valutaalap válik a legfontosabb intézményi irányítóvá a nemzetközi pénzügyi és gazdasági kapcsolatok terén. A dollár és a font átalakul nemzetközi tartalékdevizává, a dollárhoz viszonyítják a többi pénznemet (1%-kos eltéréssel), a dollár árfolyamát az aranyhoz képest (uncia - $ 35), az IMF tagjai bármilyen változást csak az IMF hozzájárulásával kezdeményezhetnek. Az átmeneti időszak lejártával minden deviza konvertibilissá válik. Ahhoz, hogy ezt létrejöjjön, minden kormány köteles megőrizni a nemzetközi devizatartalékait és - amennyiben szükséges - intervencióval beavatkozni a devizapiacokon. Az IMF-tagok befizetései devizában és aranyban vannak nyilvántartva.

1947
A kommunizmus kialakulásának megakadályozása érdekében az Egyesült Államokban elfogadják az európai gazdasági helyreállítási programot. Az USA államtitkára Marshall jelentésében körvonalazza azt a tervét, amely szerint az európai gazdaság eljutott arra az egészséges pontra, ahol ő is önállóan fenn tudja tartani saját hadierejét. Elsődleges feladatuknak tekintik a "dollár éhség" kielégítését. 1949-ben az USA-dollár kötelezettségek Európában 3,1 milliárdot tettek ki, viszont 1959-ben már elérték a 10.100.000.000-t.

1958
A legtöbb európai ország bejelentést tesz a devizája szabad konvertibilitására.

1964
Japán konvertálja a japán jent. Ezek után nyilvánvalóvá válik, hogy az USA már nem képes fenntartani a 35$/uncia aranyárat. Az Egyesült Államokat veszélyezteti a dollár infláció.
A Kennedy kormány egy sor jogellenes törvényt fogad el: adót vett ki a kamatlábakra, növeli a külföldi hitelfelvevők költségeit, korlátozza a külföldi hitelfelvételt. Az adók és korlátozások adtak lendületet az újabb euro-dollár piac kialakulásához.

1967
Leértékelődött az angol font, mely végső csapást mér a Bretton Woods-i rendszer stabilitására. A 60-as évek USA folyó fizetési mérleg hiánya az aranytartalékok csökkenéséhez vezetett 18-ról 11 milliárd dollárig. Ezzel egyidejűleg az Egyesült Államokban nőnek a külső adósságok.

1970
USA meredeken csökkenti a kamatlábakat, ami elősegíti a dollárválságot. Rövid időn belül hatalmas tőkekiáramlás veszi kezdetét Európában a magasabb kamatlábak reményében.

1971 Május
Németország és Hollandia bejelentést tesz a devizájuk ideiglenes szabadáramlásáról.

1971 Augusztus
A töke növekedés hiánya az Egyesült Államokban rákényszerítette Richard Nixon amerikai elnököt a dollár konvertibilitásának felfüggesztésére az arannyal szemben.

1971 December
A Smithsonian Institution találkozóján Washingtonban egy utolsó kísérletet tettek a Bretton Woods-i rendszer megmentésére. Az árfolyam ingadozások intervallumát 4,5%-ra emelték, amit nagyon nehéz volt megtartani. Rövid időn belül a Bundesbank már be is avatkozott 5 milliárd euróval. Azokban az időkben ez egy hatalmas összegnek számított, de sajnos nem jártak sikerrel. Európában és Japánban a devizakereskedelmet átmenetileg fel kellet függeszteni és az USA bejelentette a dollár 10%-os leértékelődését. A fejlett országok szabadjára engedték devizapiacaikat.

1973-1974
Az USA fokozatosan megszünteti a kivetett kamatláb-különbözeteket és az önkéntes külföldi hitelek korlátozását.
A Bretton Woods-i rendszer megszűnik. Működésének utolsó éveiben a devizakereskedők nagy nyereségekre tesznek szert, miután a központi bankok nem hajtanak végre több intervenciót. Az árfolyamok rögzítését követően a hasonló nyereségek realizálása erősen korlátozottá válik. Több bank is komoly veszteségeket könyvelhet el, ezek közül kettő - a "Bankhouse Hershtadt" Colon és a Franklin National – a sikertelen kereskedés következtében csődbe is megy.

1976
Megtartották a Jamaicai Konferenciát Kingstonban. A világvezető államainak képviselői létrehozták a világ monetáris rendszerének új alapelveit. A nemzetközi fizetőeszközöket már nem viszonyították az aranyhoz. Az új rendszer fő elemei az államközi szervek, melyek szabályozzák a cserekapcsolatokat, valutakonvertibilitást. Fizető eszközei – az országok nemzetközi devizái.
Mozgatórugója – a kereskedelmi bankok.

1978
Létrejön az Európai Monetáris Rendszer (EMS). Az EMU oszlopa a keresztdeviza árfolyamok határértéke. Amikor a keresztárfolyam megközelíti a határértékeket, mindkét oldalnak el kell végeznie az intervenciót. A német márka kulcsfontosságúvá válik.

1978-1979
Megalakul az Európai Monetáris Rendszer kilenc képviselő részvételével (Európai közösség tagjai), ratifikálva lett az erről szóló megállapodás. A GMU azzal a céllal jön létre, hogy megvédje a tagországok devizáit az éles árfolyam-ingadozásoktól. A kilenc aláíró közül mindössze heten voltak teljes jogú tagok: Nyugat-Németország (NSZK), Franciaország, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Dánia, Írország. Nagy-Britannia nem fogadott el minden dokumentumot, Olaszország csak bizonyos feltételek mellett csatlakozott. Egyidejűleg az GMU megalakulásával bevezetésre került egy új pénznem - az ECU. Célja: az EMU-n belüli törvényes fizetőeszköz létrehozása, mely idővel felváltaná a nemzetközi devizaeszközöket. Az ECU volt a GMB-ben résztvevő országok valutakosara. Meghatározzák a nemzetközi devizák határingadozásait a központi értékekhez képest 2,25%-ban, olasz líra - 6%-ban.

1981
Görögország csatlakozik az Európai Monetáris Rendszerhez.

1985
Fokozatosan az ECU fizikai eszközzé válik. Európában az ECU utazási csekkeket és hitelkártyákat bocsát ki.

1986
Az Európai Monetáris Rendszerbe belép Spanyolország és Portugália.
A spanyol pesetára megállapított ingadozáskorlátozás - 6%.

1990
Nagy-Britannia az árfolyamrendszer tagjává válik, mely a GMU keretében lett kidolgozva. Az angol font a német márkához képest 2,9500 arányban kerül megállapításra. Nyugat-Németország (NSZK) és az NDK (GDR) egy egységes Németországgá válik.

1992 Február
Hollandiában, Maastricht városában az Európai Monetáris Unió 12 tagállama aláírja az új Európai Unióról szóló szerződést. E megállapodás alappillére az 1957-es római szerződés. A Maastrichti Kritérium felvázolta az egységes európai piacok, az Európai Központi Bankok, a közös valuta és gazdaságpolitika irányzatait.

1992 Szeptember
Az európai devizákra kemény idők köszöntenek. Látványosan esik a font. Az agresszív értékesítéseket követően a Bank of England és a többi tag a fontot igyekeztek elfogadható kereteken belül tartani a piaci tranzakciók során. De erőfeszítéseik nem hozzák meg a kívánt eredményt. Ezek után a Bank of England kénytelen egy napon belül háromszor is növelni a diszkontrátát összességében 5%-ra a font leértékelődése érdekében. De ez az intézkedés sem vezetett várt eredményhez és a fontra nehezedő nyomás folytatódott. A híres tőzsdeguru Soros György, amikor észrevette, hogy a font zuhanása megállíthatatlan, rájátszott hatalmas nyereségeket realizálva. Ezek után a Bank of England kénytelen volt visszavonni devizáját. Az olasz líra is megosztozott az angol font sorsán. Közösen jelentették be a rendszerből való kilépést.

1993 Július
A font árfolyamesése erősen befolyásolja az európai devizamozgásokat. Minden deviza intenzív nyomást tapasztalhatott meg, ami jelentős mozgásokat generált a leértékelődés irányába. Érdekes dolog történt viszont a francia frankkal. Az európai devizák leértékelődése után a francia frank maradt a stabilitás utolsó pillére. És ebben a pillanatban az egész piac megrohamozta abban a reményben, hogy ő is hasonló sorsra jut majd. Az aláírt kétoldalú együttműködési megállapodás alapján Németország nem hagyhatta a frankot magára. A Bundesbank beavatkozásokat kezdeményez a devizapiacon, kifejezetten a frank érdekében végezz német kamatlábcsökkentést. De még ezek a bátor intézkedések sem tudták megmenteni a frankot az áreséstől. Akkor születik meg az a döntés, hogy a deviza árfolyam-ingadozásokat kiszélesítik 2,25% és 6%-ról 15%-ra.

1995 December
Az európai vezetők 1999-ben az euró bevezetése mellet döntenek azokban az országokban, amelyek megfelelnek bizonyos kritériumoknak a legnagyobb államháztartási hiány, az államadósság, az infláció és a kamatlábak tekintetében.

1996 December
Meghatározzák az euro-bankjegyek kinézetét.

1997Június
Elfogadják az euro-érmék és az euro-centek külalakját.

1998 Március
Az Európai Bizottság javaslatot tesz tizenegy ország tekintetében, melyek beléphetnek az Európai Unióba: Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Írország, Portugália, Spanyolország, Ausztria és Finnország.

1998 Május
Az Európai Parlament jóváhagyja a kiválasztott tizenegy ország belépését, melyek az Európai Monetáris Unió tagjaivá válhat az új Euro pénznemmel egyetemben. Elkezdődik az elnökjelöltek kiválasztása az Európai Központi Bank élére.

1999 Január
A piacokon megjelenik egy új európai fizetőeszköz - az euro.
Az Európai Központi Bank megkezdi az Európai Monetáris Unió (GMU) devizapolitikájának irányítását.